idézetek ballagásra

Idézetek, versek ballagásra :')


Régi arcok, régi kopott könyvek
Mosoly, derű néha fájó könnyek,
Múlik minden, rohannak az évek,
Búcsút intünk múló diákévek.


Nézz vissza most egy percre, nézz az útra
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza…aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe.


 A sors kegyetlen ujja intett:
El kellett válni hőseinknek.
Kezdődik majd az iskola,
S egymást nem látják tán soha.

 E békés, boldog diákesztendő
elmúlt, vissza sose jő.
Mint egy álom, úgy suhant tova,
Diákok többé nem leszünk soha.

Ballagási búcsú

 Búsan búcsúzunk ma már,
Hiányozni fognak az iskola padjai,
Hiányozni fognak a barátaink.
Tanáraink, kedves tanáraink,
Bocsássák meg minden rosszaságunkat,
Minden becsapásos játékunkat.
Néha nem tanult leckéinket.
Mindig szórakozni akartunk,
Mindig lyukas órákra vártunk.
Most, mikor visszanézünk,
Megtaláljuk a hibánkat.
Most itt állunk búsan,
Búcsúzunk mindentől.
8 év eltelt, mint az álom,
De emléke szívünkben megmarad.

Egy mosolyért cserébe

Ma egy kicsit meg kell állnunk,
visszanézünk az évekre,
és tudjuk, lassan el kell válnunk.
De most még fogjuk egymás kezét,
szünetben együtt másoljuk a leckét,
és emlékeket gyűjtünk,
melyek szebbé tesznek majd pár estét.

Mind különbözünk, de mégis oly egyformán
bajtársak, barátok. Igen, azok lettünk
az évek során.
Matekórán társas bajkeverők,
bajban pedig egymásban társat keresők.

Így lettünk mi egymásért egész,
egész jó csapat...
A lelkünk egy része összetapadt
és a mélyén érezzük, hogy a jövőben
mi megmaradunk együtt,
egymásnak egészen,
nem kérve semmit,
csak egy mosolyért cserébe.
 

~Utolsó körtánc, mi eljött,
Itt kell hagynom ezt a bált.
Jövőre új táncba kezdek,
És mások is követik ezt a gyászt.

Elmegyek, elmegyek, itt már
Nincs dolgom.
Szomorú dallam kövesse
Nyolcadikos ballagásom.~

~Azt hittem, hogy az első napok lesznek a legnehezebbek, tévedtem, az utolsók azok.~

 Terveztünk a jövőre, sok jót és szépet,
hogy mi lesz, azt majd hozza az élet.
De most elválnak útjaink, remélem nem örökre,
hisz a barátságot, a távolság nem teszi tönkre!

 Üres az osztály elrepült belőle,
a dalos ajkú nyolcadik osztály.
Az élet lassan messze viszi őket,
kitudja merre, s mely utakra száll.
Amint az osztályt nézem elmerengve,
az én szívem is mintha üres lenne.
A búcsú szóra felsajogva fáj,
üres az osztály nincs lakója már.

Magam vagyok s a hűvös esti szellő,
az osztály mellet némán elsuhan.
Akit én várok, mindhiába nem jön,
az én kis társam messze-messze van.
A múlt emléke bűbájos varázsa,
mikor az osztály nem volt üres árva.
Szép holdas estén vissza-vissza jár,
Üres az osztály nincs lakója már.

  A nyár kitárja lombjait virággal integet,
s a hosszú munkás év után, vár ránk a nagy szünet.
De bánatosan szál a dal, mit énekel ma szánk,
mert elbúcsúzunk, s itt hagyunk már kedves iskolánk.

Hát szóljon most a búcsú dal.
mely ajkunk énekel.
A két szemünkben könny ragyog,
mert tőled válni kell!

Most búcsú jobbot nyújt felénk sok régi jó barát,
a szívünk visszhangozza még tanáraink szavát.
E dallam hálánk zengi most, míg útnak indulunk,
de rád te kedves iskolánk, még vissza gondolunk.